Szülők mondták

Fontosnak tartjuk, hogy a szülők elégedettek legyenek a munkánkkal, ezért az óvodába továbblépő gyermekek szüleitől búcsúzóul véleményt kérünk a munkánkról és az itt töltött időről.

Kedves Vera és Marika!
Bálint, nem sokkal a "bölcsi" indulása után került ide, másfél évesen.
Az első perctől kezdve nem voltak beilleszkedési és elválási gondjaink, mert az óvónénik rendkívül kedvesek, segítőkészek, türelmesek, mindig mosolygósak, és persze következetesek voltak. Kedvességük és mindenkinek jutó hatalmas szeretetük átsegített bennünket a nehezebb időszakokon.
Bálint a mai napig emlegeti a KRESZ pályát, ahol olyan sok fontos táblát megismert. A homokozást és éneklést a só szobában, a mindennapos "tornaórát" ahol meg tanult a bukfencezni, a törpejárást, egyensúlyozást stb.. A közös játékokat, meséket, gyurmázást, verseket, melyeket az óta is kívülről fúj. Az udvari játékokat, az ugrálót, kosárlabda palánkot, a sok motort, melyekkel úgy tudtak száguldozni. Sokszor, szinte minden nap emlegeti az ott szerzett barátait, leggyakrabban Emmát és Áront.
Különösen érdekes volt számára a Rendőr nap, ahol minden járművet ki próbálhattak, és még a tűzoltó autóba is beülhettek! (Az ott kapott ?karkötőt ?azóta sem sikerült levenni Róla)
És ami Bálint számára különösen fontos volt: ha PALI BÁCSI jött hozzájuk !
Bálint már óvodába jár, ahol zökkenőmentes volt a beilleszkedés, és a szabályok elfogadása, ami azt gondolom az itt kapott alapoknak köszönhető.
Ajánlom azoknak szülőknek, akik valóban családias, meghitt, szerető, és gondoskodó környezetben szeretnék csemetéiket tudni.
Szívből kívánjuk, hogy még nagyon sok Kis Kópénak tudjanak adni ennyi szeretetet, türelmet gondoskodást, odafigyelést és minden kicsi ilyen boldogan járjon ebbe a "bölcsibe" ahogy ezt mi tettük!
Nagyon szépen köszönjük, az elmúlt 2 évet, melyet itt tölthettünk.
Bálint és szülei
2012-10-08
 
Drága Verácska!
Néhány gondolatot összeszedtem, melyet szívesen megosztok a Kis Kópé iránt érdeklődő szülőkkel. Kívánom, hogy induljon be még inkább a napközi, mert Önök is és a gyerekek is megérdemlik!!
Lotti már az első Kis Kópéba látogatás alkalmával nagyon jól feltalálta magát.
Vonzó volt a sok érdekes készségfejlesztő játék, imponált, hogy a pedagógusok (Vera néni és Marika néni) , maximálisan odafigyeltek,szeretettel fogadták, ugyanakkor nem rohanták le, engedték, hogy saját ütemében fogadja el az új környezetet. Jellemző hogy a gyerekekre semmi sincs ráerőltetve, az egyéni igényeket maximálisan figyelembe veszik.
Másfél hónap elteltével egy kisebb betegség után, persze nálunk is eljött egy hullámvölgy, de kis türelemmel sikerült újra beilleszkedni a környezetbe. Olyannyira, hogy hamarosan a délutáni alvás sem jelentett gondot.
Kiemelten fontos a Kis Kópéban a mozgás. Speciálisan összeválogatott játékos gyakorlatsorokkal igyekeznek minden nap a csemeték testi fejlődését szolgálni.
A hatalmas trambulin, a csodálatos kresz pálya ahol száguldozhatnak a motorokkal,a gyerekek óriási mozgásigényét elégíti ki. Nyáron a lubickolások, télen a mindennapos szószoba teremtenek többek között örömteli elfoglaltságokat a gyerekeknek.
A sok éneklés, mondókázás, angol oktatás, kézműves foglalkozások mind-mind elősegítették azt,hogy most már kinőve a Kis Kópéból,az óvodai beszokás nem jelentett nagy megrázkódtatást kislányunknak. Ekkorra megszokta, hogy közösségben is rendje van a dolgoknak, többnyire fegyelmezetten tesz eleget a felé intézett kéréseknek.
Hálás vagyok Verácskának és Marika néninek akik olyan ügyesen, őszinte szeretettel dédelgették,babusgatták ugyanakkor tanították, következetesen terelgették,fejlesztették a mi szemünk fényét Lottikát.
Tiszta szívből ajánlom minden anyukának a Kis Kópét, ahol nyugodtan rábízhatják kincsüket a két szakképzett, tapasztalt pedagógusra.
Lotti anyukája
Szentendre, 2012-01-12
 
Vera néninek és Marika néninek Dalmától és szüleitől!
Nagyon sok szeretettel, kérlek fogadjátok el ezt a pár sort Tőlem. Én mindig emlékezni fogok Rátok, és visszajárok majd, nemcsak a Kis Kópé miatt, hanem legfőképpen VERA néni és MARIKA néni kedvessége és NEKEM adott szeretete miatt.
Köszönöm, hogy hozzátok járhattam, sok-sok puszi!
DALMA és szülei
2011.09.30.
 
BÚCSÚZUNK?..
Kedves Marika néni és Vera néni!
Nagyon hálásak vagyunk ezért a Kis Kópé Kuckóban eltöltött egy évért!
Teo nagyon sokat fejlodött ez alatt az év alatt. Sokat tanult, sokat ügyesedett. Mindennapi életébe beépültek azok a szabályok, amiket a más gyerekekkel való közösségben használni kell. Megértő, odafigyelő légkörben megtanulta a fegyelem szükségességét és megkapta az ügyes munkáért járó pozitív visszajelzéseket.
Emlékezni fogunk a nótákra, a mondókákra, pancsolásra, a só szobára, a közös motorozásokra és autózásokra, a diafilmvetítésekre, bukfencekre és még sok szép dologra. Emlékezni fogunk a gyerektársakra, akikkel ebben a kellemes légkörben igazi öröm és hatalmas élmény volt az együttlét!
Köszönjük ezt a sok szépet és jót, amit kaptunk, sok erőt, kitartást kívánunk további munkájukhoz----és sok-sok mosolygós gyereket a Kis Kópé Kuckóba!
Szeretettel,
Suzuki- Berkes Teo és anyukája
Szentendre, 2011.augusztus 30
Kedves Vera néni! Marika néni! És Pali bácsi!
 
Ma jöttem utoljára a nagy zöld házba „bölcsibe”.
Ma és egy kicsit a jövő héten is még kicsinek számítok. De szerdától igazi Óvodás nagyfiú
leszek! Mert szerdán már 3 éves leszek!
Boldog vagyok, hogy rátok találtunk Anyával egy évvel ezelőtt és tavasszal én is „bölcsis”
lettem nálatok, mint a többi kisgyerek. Megtanultam sok dalocskát és versikét, ettem
sok finom reggelit, ebédet és uzsonnát. Ellopkodtam az angol szavakat, amik csak úgy
bemásztak a fejembe….ki tudja hogyan….?
A só szobát is megszerettem és az alvós ágyamat.
Míg nálatok bölcsiskedtem, letettem a cumit és egyszer csak úgy döntöttem, nem kell
nekem a pelus sem! Minek? Hiszen én már egyre nagyobb fiú vagyok!
Szerettem a bölcsit nagyon. Pláne, ha jött Pali bácsi, ő lett az első haverom! Ültem az
ölében, dőltem a pocakjára, hallgattam, hogy mit mesél nekem….
És egyszer csak eltörött a Marika néni keze! Ezt meséltem hetekig mindenkinek! De nem
sokára visszatért és újra meglett vele mindenünk!
És a kedvenc, Vera néni, jót veszekedtem veled! És ez bekerült a családi legendáriumba.
Anya pedig délutánonként mindig mondta: Olyan „veranéniillatod van Bálint….” Igen,
mert én sokat ültem Vera néni ölében, sokat bújtam hozzád, akkor is ha sírtam, akkor is
ha nevettem.
Köszönöm, hogy voltatok nekem. Köszönöm, hogy úgy szerettetek engem. Köszönöm,
hogy tanítottatok, köszönöm, hogy babusgattatok.
Anya is, Apa is hálásak, tudom….
De most búcsúzom.
Oviba megyek.
Nagyfiú leszek.
De visszatérek hozzátok, ígérem.
És büszkén mutatom majd mindenkinek, hogy én ebbe a nagy zöld házba jártam…..”bölcsibe”.
Gerzsényi Bálint
Szentendre, 2012. november 23.